--------------------------

 

 


.
Részvételi szándék

Amennyiben kistérségi vagy felsőoktatási oldalról szeretne bekapcsolódni a programba, kérjük, keresse a MITE elnökét, Németh Nándort.

Telefon: 06/30/376-7206
e-mail: info@mitemuhely.hu

 

A programot bemutató animációs kisfilmet itt tekintheti meg.

 

 

Hallgatói vélemények

 Vidéki ember révén mindig is foglalkoztattak az itt élők gondjai, hisz ebben a környezetben nőttem fel, s érdekelt, milyen eszközökkel lehet megoldást találni a problémáikra. Részben ezért is szeretnék területfejlesztő szakember lenni, hogy segíteni tudjak – ha csak egy kicsit is – a vidéki embereknek. Így amikor hallottam az egyetemen erről a programról, rögtön jelentkeztem.

Sajnos elég kevés szó esett egyetemi tanulmányaim alatt a hazai rurális terekről, s csak felületesen tudtunk elmélyülni az ez irányú témákban. Konkrétan egyetlen előadás szólt a vidéki térségekről, persze választható jelleggel. Szerencsére ezt a „vidékmentes” kurzuskínálatot színesítették azok a speciális kollégiumok, melyeken a Lengyeltóti kistérséggel foglalkoztunk. Külön öröm volt, hogy a terepgyakorlatok kapcsán kiszabadulhattunk az egyetem falai közül, végre a valóságban tapasztalhattuk meg, hogyan élnek a térségben az emberek, miként szerveződik a társadalom. Interjúkat készíthettünk az ottani emberekkel, a boltvezetőtől a helyi plébánoson át a kistérségi társulás elnökéig. Szemtől szembe kérdezhettük meg a problémáikat, megismertük a pogányvölgyi embereket. Szerencsére több terepgyakorlaton részt vehettem, s legmeghatározóbb élményeimhez fűződtek azok az esték, mikor a tábortűz mellett megbeszéltük a napi élményeket, és egymást túlharsogva bizonygattuk, hogy az általunk választott és bejárt település mennyivel szebb, vagy mennyivel kedvesebb emberek élnek ott. Egyfajta kötődés alakult ki bennünk a feltárt településünk iránt.

Egyetemünkön, főleg a földrajzos szakirányokon több terepgyakorlat is szerepel a tantervben, de ezek főleg üzemlátogatásokban és sok esetben értelmetlen, kevésbé hasznosítható kérdőíves munkákban kimerülnek. Ez a program végre olyan feladatot adott, melyben érezhettük, munkáknak értelme van. Egy kicsit segíthettünk a térségben élőknek.

Közelebb kerültünk azokhoz a kifejezésekhez, hogy: hátrányos helyzet, leghátrányosabb helyzetű kistérség. Nemcsak statisztikai adatok bizonyították számunkra, hogy elmaradott térségről beszélünk, személyesen is megismertük a fenti szavak értelmét és tartalmát. Szerintem nagyon fontos a tapasztalás, csak így tudunk objektív képet kapni az adott térségről, a számítógép mögül esély sincs rá.

Sokrétű feladatokat kellett megoldanunk a program során, kezdve a különböző elemzések elkészítésétől az interjúkészítésen, kérdőívezésen át a rendezvényszervezésig. Belekóstolhattunk a valós életbe, különféle szituációkban kellett megállnunk a helyünket, főleg a terepen. Ha nem is nagy, de valami fajta gyakorlatra szert tettünk a program által, ami szakmai épülésünket is szolgálta.

Ha egyszer úgy hozza a sors, hogy én is azon székek egyikében ülhetek, melyben e sorokat olvassák, biztosan kieszközölnék valami úton-módon egy olyan megoldást, mellyel tovább lehetne építeni ezt a programot. Szerintem nagyon fontos az e fajta kapcsolatépítés, segítségnyújtás. Hasznos a kistérségnek, hasznos az egyetemnek és persze a hallgatóknak is.

Összességében jónak és hasznosnak gondolom a leghátrányosabb helyzetű kistérségek és a felsőoktatási intézmények együttműködési programját, remélem a közeljövőben is hallani fogok erről a kezdeményezésről.

 

Hogyor Veronika, ELTE TTK, geográfus MSc